Egyik ismerősöm szerint a veszekedés lételem egy kapcsolatban. Szerinte a
veszekedés építi a szerelmet és néha muszáj veszekedni. Nos, elég
elgondolkodtató vélemény. Miért kellene veszekedni? Miért kötelező egy
kapcsolatban?
A kapcsolatanalízissel foglalkozó szakemberek szerint
vannak jó és rossz veszekedések. A jó veszekedés oka egy konkrét sérelem,
tartalma pedig maga a konfliktus. A jó veszekedés célja a konfliktus megoldása.
A rossz veszekedés azonban csak látszólag szól egy konkrét sérelemről.
Valójában a rossz veszekedés során az egyik fél a másiknak ront. A veszekedőt
nem a probléma idegesíti, hanem a partner. Célja nem a probléma megoldása,
hanem a másik ember megalázása. Ezek szerint, a veszekedés céljának egy konkrét
helyzetnek kell lennie, nem pedig egy ember elutasításának.
Ez
ilyen egyszerű lenne? Csak okosan kell veszekedni, és így megmenekül a
kapcsolat a tüskét, fájdalmat hagyó rossz veszekedési módszer következményétől?
De miért kell veszekedni? Nincs más módszer az eltérő nézetek megvitatására? Esetleg
nem lehetne alkalmazni egy nyugodtabb, kellemesebb stratégiát, ami nem
gerjeszti a későbbi konfliktusokat? Amiből kimarad a bántás, a kioktatás, a
vádaskodás, a hibáztatás, a kiabálás és a prédikálás? Egy olyan módszer, amiben
az indulatok nem jelennek meg olyan nagy mértékben, és veszik át az irányítást?
Kompromisszumot kötni nem egyszerűbb? Vagy esetleg alkalmazni valamelyik
konfliktusmegoldó stratégiát? Nem volna könnyebb netán higgadtan megbeszélni a
felmerülő problémát?
Egy
másik kérdés: Annak a személynek, aki nem tud saját tanulságokat levonni a
korábbi konfliktusokból, aki a maga hibáit nem, csak társa vétségeit látja, aki
csak a másikat hibáztatja, aki nem keresi a saját részét a történésekben, vajon
mennyi esélye van arra, hogy megtalálja a konfliktus, a probléma okát?
Szóval
miért kell ahhoz veszekedni, hogy a kapcsolat épüljön? Máshogy nem tud elmélyülni a párkapcsolat? Mi
a véleményetek erről a témáról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése