Már maga a szó is undort, megvetést válthat ki egyes emberekből. Hogy jön
valaki ahhoz, hogy a párján kívül mással csókolózzon, mással élje át a
szeretkezés élményét? Milyen megfontolásból tesz valaki ilyet azzal az
emberrel, akit elvileg szeret? Mi vezethet ahhoz, hogy az egyik fél arról
kezdjen el gondolkodni, hogy mással akar ágyba bújni, hogy mást akar
megcsókolni, hogy más iránt akar bármiféle vágyat táplálni? Az esetleg lehet
egy indok, hogy túl sokat veszekednek, eltávolodtak egymástól, részeg, és stb.?
Esetleg rá lehet fogni a kommunikáció hiányára? Egyáltalán meg lehet ezt
bármivel is magyarázni? Vajon az emberek tudják, hogy a hűség csodálatos erény?
Vajon a megcsalást végrehajtó fél belegondol abba, hogy milyen
következményekkel jár „okos” cselekedete? Vajon tisztában van azzal, hogy ha
kiderül, akkor el is veszítheti párját? Sőt, amikor belekezd ebbe a téves
játékba, belátja vajon, hogy már azzal, amit addig tett el is veszítheti
kedvesét? Vajon végig gondolja, hogy mit okozhat társának? Az eset kiderülése
után társa milyen bizalommal fog fordulni a többi ellenkező nemű emberhez? Ha
végig gondolja, akkor mégis miért teszi meg?
Olyan sok filmben lehet látni, hogy az egyik megcsalja a másikat. Ez
kiderül, de a kapcsolat mégis tovább folytatódik. Az életben alakulhat így egy
ilyen helyzet? Egyáltalán szabad, hogy így alakuljon? A fél megbánja, amit tett,
és társa visszafogadja. Ezek után a kapcsolat ugyan olyan lesz, mint azelőtt
volt? Ugyan úgy fognak egymásra nézni? Ugyan úgy fognak egymással viselkedni az
életben vagy például az ágyban? Vagy mindenkinek jár még egy utolsó esély és el
kell nézni, hogy a másik ekkorát hibázott? Mi a véleményetek erről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése