Kik vagyunk mi, hogy megtiltsunk bármit is annak az embernek, akit tiszta
szívvel szeretünk? Milyen jogon tiltunk meg valamit a másiknak? Minden embernek
van saját akarta és ezt tiszteletben kellene tartani. Nem zárhatjuk keretek
közé, azzal, hogy tilalmakat állítunk fel irányába!
Belegondol bárki is a másik helyzetébe? Amikor megtiltunk neki valamit, most
egy szélsőséges példát hozok: „Megtiltom, hogy találkozz az ellenkező nemű
haveroddal!”, belegondolunk abba, hogy ez hogyan eshet annak az embernek, akit
elvileg szeretünk? Azért írtam azt, hogy elvileg szeretünk, mert, hogy ha igazán
szeretjük és ismerjük, akkor tudjuk milyen szokásai, hóbortjai, kedvtelései vannak,
de ezeket elfogadjuk, és nem folyamodunk a tiltás módszeréhez, mint egy
édesanya, amikor neveli a gyermekét.
Egyik lány ismerősömmel
megtörtént ez a szituáció. A párja megtiltotta neki, hogy találkozzon a fiú haverjával.
Sőt, választás elé állította, hogy vagy ő, vagy az ellenkező nemű barátja. A
lány inkább lemondott a haverjáról, hogy ne veszítse el párját. Jól tette? A
fiú elfogadta kedvesét úgy, ahogy van, és azokkal az emberekkel, akik vele
együtt „jöttek” a kapcsolatba? Még egyszer megkérdezem: milyen jogon tiltunk
meg valamit annak az embernek, akit szeretünk? Ha már nem szeretnénk, hogy
csináljon valamit kedvesünk, nincs olyan egyéb más módszer, amivel
kifejezhetnénk „tilalmunkat”? Egy sokkal kedvesebb, szeretetteljesebb módszer?
Mit gondoltok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése