Vajon szükséges a téma megkezdéséhez tisztázni azt, hogy mi számít
megbántásnak? Tegyünk egy próbát: ha a párod azt mondaná neked, hogy „Fogd be a
szád!”, vagy, hogy „Hülye vagy!”, rosszul esne? Nos, biztos vagyok benne, hogy
igen. Tehát máris a lényegnél járunk: ami rosszul esik egyenlő azzal, hogy
megbántottak? Valószínűleg személytől függ, ki hogyan nevezi, de a lényeg,
vagyis a rossz érzés a fogalom megnevezésével nem változik. Sok olyan formája
lehet a megbántásnak, ami rosszul esik a másiknak például: csúnyán néz egyik a
másikra az egyébként sem egyszerű pillanatban, vagy vág egy fintort a
vacsorára. Tehát a mimika használatával is meg lehet bántani a másikat. De
biztos vagyok benne, hogy mindenki arra törekszik, hogy ne kerüljön ilyesmire
sor. Viszont ott van a verbális kommunikáció. Ha egy ember dühös, általában nem
gondolkozik és hirtelen felindulásból úgy megbántja azt az embert, akit tiszta
szívből szeret, ahogyan a legjobban nem szeretné. A pszichológia ezt a
szavakkal bántás művészetének nevezi, ami tulajdonképpen egy agresszív
megnyilvánulásnak is számít. Hisz a „Hülye vagy!” mondat valamilyen szintű
káromkodást foglal magába. A káromkodás pedig verbális agressziónak minősül.
De mégis mit kell, mit szabad kibírnunk attól az embertől, akit
szeretünk, és aki elvileg viszont szeret minket? Mit szabad elviselnünk a
másiktól?
Egyik lány
ismerősöm szó nélkül hagyta, és tűrte, hogy párja különböző negatív jelzőkkel
illesse őt. Nem reagált rá, mert úgy gondolta megérdemli. A fiú bántásból
csinálta ezt a lánnyal, mert a fiú szerint a lány nagyon megbántotta őt, és a
fiú csak a benne lévő keserűséget tükrözte a lány felé ezzel a módszerrel.
Vajon a lány
miért viselte el a fájdalmat, szorongást, folyamatos alárendeltséget? Miért
hagyta magát, miért nem állt a sarkára és lépett ki a kapcsolatból? De milyen
alapon viselkedhet így valaki azzal az emberrel, akit szeret és akivel – a fiú állítása
szerint – le akarja élni az életét? Visszabántásból? Működhet így egy
párkapcsolat? Szabad hagyni, hogy eddig fajuljanak a dolgok? Szabad szó nélkül
tűrni, hogy párunk így viselkedjen velünk? Szabad azért együtt maradni azzal az
emberrel, aki kiválóan alkalmazza a szavakkal bántás művészetét, hogy
szükségletünk egy darabig kielégüljön, bármekkora árat is kell érte fizetni?
Mit gondoltok erről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése